Az utcákon mindenki a BlackBerry-ken és iPhone-okon lóg. Ez azért meglepett. De annyira, hogy minden második bennszülött az ájfónon nézte kedvenc filmjét a metrón utazva. Csak az Oxford street környékén volt időm sétálgatni, nézelődni, ahol mellbevágott ennyi idő után a zsúfoltság és az áramló tömeg látványa. Beugrottam egy Apple Store-ba (nyilván) és csekkoltam a kirakott kb. 15 darab iPhone 3G S egyikét. Nálam semmi komoly izgalmat nem okozott, még sokkal gyorsabbnak sem találtam a nyomogatás közben. Az összes kuncsaft a saját iPhone-jához hasonlítgatta, és látszott, hogy mindenki a sebességkülönbségekre kíváncsi. Ahogy néztem, és füleltem senkit sem győzött meg az alatt az idő alatt, míg én ott voltam.

 

 

 

 

Este tapas-vacsora volt román és lengyel újságíró srácokkal, akik mind a normális fajtából kerültek ki. Ott volt két arc a HTC-től is, akik szintén lengyelek és semmit nem voltak hajlandók elárulni a másnapi bejelentésről. Sőt, egyikük zsebében ott is volt a Hero és ha elő kellett vennie, azt titokban, a másik kezével takarva tette - azért ez vicces volt.

 

 

 

Sokat beszéltünk a régió médiapiacáról és az jött le, hogy a lengyel Gazeta-nál dolgozó srácnak van a legjobb dolga, mert az egyik legnagyobb ottani napilapról van szó, aminek nincsenek komoly nehézségei. A román Chipnél dolgozó másik kolléga már sokkal borúlátóbb volt, körülbelül ugyanaz van ott, mint nálunk: halódik a print, hiszen Romániában a fiatal online közösségek, bloggerek a megmondóemberek, nem pedig a már kiöregedettnek, elavultnak tekintett print magazinok. Amikor azt firtattam, hogy mi van a román Connecttel, csak legyintést kaptam, amit végül nem tudtunk tisztázni, mit is jelent valójában. Az biztos, hogy még működik, van.

 

 

 

 

Másnap a HTC-rendezvény kicsit csalódás: nem számítottam bombasztikus show-ra, de arra azért igen, hogy kicsit emlékezetesebbé teszik valamivel. Ha már odacsődítettek vagy 50 firkászt. Ehhez képest nagyon szikár, a csak a rövidsége miatt nem unalmas bemutató volt, ahol hárman is kijöttek a színre elmondani a tutit. Közülük még Horace Luke, a fejlesztésért felelős vezető volt érdekes(ebb) arc, de sajnos nem hozzá kerültem a szűk körű beszélgetéseknél.

 

 

 

 

 

Helyette megkaptam John Wangot, aki marketingvezető és ennek megfelelően válaszolt (nem válaszolt) a kérdésekre. Ő az, aki aranyosan, kellemesen beszél a semmiről, és még csak félbeszakítani sem lehet olyan könnyen. Ha mégis, akkor a választ elintézi egy-két szóban (ha egyáltalán), aztán beszél, ami csak eszébe jut. Persze a termékről, hiszen mégiscsak azt mutatták be. Így sok értékelhető infót nem kaptam, hacsak annyit nem, hogy a HTC Sense két évig készült, a fejlesztés közben nem volt semmi különbség az eddigi, operátorokhoz kötött androidos készülékektől, a fókusz nem megy semerre sem a jövőben. Ugyanúgy fogják nyomatni a TouchFLO-t és a Sense-t is.

 

Ettől függetlenül jó kis trip volt, kellett már ilyen és London még mindig jó hely:-)